Közétkeztetés-a mumus

A legnagyobb. A legkeményebb. Legalábbis számunkra. Nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire bonyolult lesz. Mikor elkezdtünk "így" oviba járni, vittem neki az itthon elkészített tízórait, és ebéd előtt mentem Érte. Jó volt ez így, mert eleve rosszul érintette az egész, hogy egyik napról a másikra megváltozott minden, hogy már nem ehet meg akármit. Bár hozzá teszem, soha nem hisztizett, egyszerűen elfogadta hogy ennek így kell lennie és Neki így lesz jobb. De furcsa, és nehéz volt. Az első gluténmentes ennivaló a puffasztott rizs volt, ezt soha nem felejtem el. Imádta. Együtt mentünk el bevásárolni, az új életünkhöz. Minden amit akkor vettünk, tetszett Neki, egy darabig szépen evett is. De erről majd kicsit később írok.
Szóval az ovinak így indultunk neki, de egy idő után észrevettem, és Ő is mondta, hogy szeretne tovább maradni a társaival, hogy szeretne Ő is velük együtt ebédelni. Egyértelművé vált, hogy ez így nem jó. Nosza akkor lássuk mi a helyzet, mentem az óvodába, beszéltem az illetékessel, hogy szeretném ha Bogi ott ebédelhetne. Együttműködés, készség, ígéretek. Megoldjuk. Ez volt több mint egy éve már. Azóta sincs megoldás, és azóta is hozom haza Bogit ebéd előtt. 
A konyhán főzni nem tudnak neki, nem tudják megoldani, mert külön konyhán, teljesen külön eszközökkel kellene főzni. Nincs rá keret! Rendben. Akkor keresnek ételfutár céget, aki majd kihozza mindennap az oviba Bogi glutén-, illetve,- akkor már sajnos begyűjtöttük a tejfehérje allergiát is-,és tejmentes ebédjét. Nem találtak ilyen céget. Na hát akkor keresek én. Találtam is egyet, aki vállalta volna, igaz nem az oviba hozta volna, mert ide nem járnak, hanem egy tőlünk nem messze lévő településen egy ottani óvodába, ahova mentem volna mindennap, és elhozom. Mindenki örült, végre meg van a megoldás. Igen, de az öröm nem tartott sokáig, mindössze egy napig. Mert amikor megtudták, hogy mennyibe kerül, hogy nem egy olcsó mulatság egy diétás étrend, közölték, ez sajnos nem megy. Erre sincs keret. Paffff... Itt feladtam. Elkeseredtem. Dühös voltam, de nagyon. Nem hittem el, hogy erre miért nincs keret? Hiszen nem jókedvéből eszik mást, nem divatból! Hanem mert NEM ehet mást!! Egyfolytában csak az járt a fejembe, hogy neki is ugyan annyi joga van ott enni, mint a társainak, azoknak a gyerekeknek, akik egészségesek! Kell, hogy megoldás legyen!!! Miközben szép lassan padlót fogtam, és ez nyomot hagyott a családi életünkben is, felajánlották,-szándékosan nem írom ki inkább hogy kicsoda-, vigyem be én az itthon megfőzött ebédet az óvodába, de persze teljesen titokban, fű alatt!!! Hoppá!! Mert ezt az Ántsz nem engedi meg, de nehogy már szegény kislány ne ehessen ott. Indultak az Újabb körök, és felhívtam az Ántsz-t, hogy vihetek-e be főtt ételt, mert nincs más megoldás. És akkor jött a meglepetés: TERMÉSZETESEN! Ha kérjük, akkor, küldenek is erről egy igazolást, hogy az ántsz ENGEDÉLYÉVEL viszek be főtt ételt az óvodába! De minden ételből az óvónéniknek mintát kell venni, ha esetleg bármi gond adódna. Ez az én számomra természetes és érthető volt. Nem úgy másoknak, akiknek emiatt "plusz" munkájuk lenne. Inkább mindenféle kifogásokat keresni, kitalálni egyszerűbb, nem igazán tisztességes eszközökkel megoldani a dolgot, könnyebb, minthogy egy kisgyerek érdekeit szükségeit szem előtt tartva,  együttműködni mind szülővel mind hatóságokkal. És ha én szépen titokba hordom be az ételt, és megjelenik pl. egy szalmonella fertőzés, a Kislányomat és engem ki véd meg??? Hiszen én engedély nélkül nem vihetek be főtt ételt az óvodába! 
Sejthető volt, hogy nem lesz egyszerű, de ilyen fordulatokra, "jótevőkre" nem számítottunk. És ki tudja, még hány ilyen lesz, az Ő életében a továbbiakban? Senki! Ezért is kell mindennap küzdeni, és megtanítani Nekik minden amit lehet!