2015. május 31., vasárnap

Egy korszak lezárult!

Egy nehézségekkel, akadályokkal, ugyanakkor sok örömmel teli korszak véget ért. Az utóbbi időben eltűntem, egyszerűen örültem esténként, hogy ágyba kerülhetek. Sok dolog történt velünk, jók és rosszak egyaránt. Rohanás ide, rohanás oda, kórház, betegség, és a legutóbbi az óvodai ballagás. Ez volt az a dolog amit nagyon nagyon vártam már. És nem csak én, hanem kicsi Hercegnőm is. 
Annyi de annyi nehézség történt az óvodai évek alatt, hogy azt gondoltam, hú de jó lesz ha már véget ér. Hát, két napja véget ért! Ahhoz képest, hogy nagyon vártam már ezt a napot, most furcsán üresnek érzem magam. Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy miért. A sok-sok nehézség ellenére az óvodában már ismerték Bogit, tudták mit szabad, és mit nem. Valahol, mélyen, legbelül, biztonságban éreztem a gyermekem. De most vége. 
Most kezdődik majd egy új korszak, újabb körök Bogiért, azért, hogy minden rendben legyen az étkezésével. Kezdődik minden elölről. 
Furcsa, ugye? Kínlódtunk sokat, futottuk a köröket az étkezésért, üres, átlátszó kifogások, hogy miért nem lehet megoldani az étkezést, aljas húzások, hátba szúrások, hamis ölelések, megválaszolatlan kérdések és levelek...., és még sorolhatnám. De elértük a célunkat, Bogi végre meg kaphatta azt ami neki is járt, amire vágyott, együtt ehetett, együtt ebédelhetett a társaival! Nagyon nagy boldogság volt ez neki!! Nekem is! Na persze azért ne örüljünk annyira, jöttek más dolgok, másfajta akadályok, de mindenen sikeresen átjutottunk, sikerült megoldani. 
Amikor elkezdte az ovit, azt mondtam, nem lesz könnyű, de megoldjuk! Megoldottuk, de hogy ilyen nehéz lesz, azt álmomban sem gondoltam volna. Most az iskolakezdés előtt állunk, de már nem merem ilyen bátran kijelenteni, hogy megoldjuk! Fogalmam sincs mi vár ránk, mivel állunk szemben, hogy fogadják el Bogi betegségét, vajon mennyire figyelnek majd oda Rá....? Nem ringatom magam hiú reményekbe, nem merek abban bízni, hogy minden rendben lesz. 
Kicsi Tündérem nagyon nagyon édes volt, várta a ballagást, az utolsó nap reggel amikor felkelt, a plüss kacsáját dobálta örömében, na de amikor haza jöttünk az oviból, a ballagásról!! Eltört a mécses, akkor döbbent rá, hogy bizony tényleg vége. Egyetlen egy óvó nénit mondott aki miatt hiányozni fog az óvoda. Pedig van egy pár óvónő... Elgondolkodtató, ugye?
Azt hiszem lesz mit kipihenni a nyáron, van miből le vonni a tanulságot, van miből tanulni! Bár még nagyon nagyon sok nehézség áll előttünk, de a gyermekeinkért igenis kell, muszáj felkelni minden nap, hiszen ahogy már korábban is írtam, Ők csak ránk számíthatnak! 
Azért mert ételallergiásak, semmivel sem rosszabbak bármelyik másik egészséges gyermeknél, csak kicsivel több oda figyelésre van szükségük! Megérdemlik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése