2015. szeptember 4., péntek

Csodák már pedig léteznek!!!

Visszatérve a nyári szünetről, egy rendhagyó írással készültem! Annak amit most lefogok írni, semmi köze sincs az ételallergiához, vagy az azzal kapcsolatos dolgokhoz! Maximum annyi, hogy a nagyobbik lányomról írok, aki laktózérzékeny, és aki eddig nem nagyon szerette volna ha írok róla. De most kivételt tett, és engedélyt kaptam! :-)
Nem azért írom mindezt le, mert az én lányommal történt meg, ( na jó, az se utolsó szempont :-) ), hanem azért mert vannak emberek akik arra tették fel az életüket, hogy másoknak segítsenek, másokat boldoggá tegyenek! És emelett nem lehet elmenni szó nélkül!
Nagylányom, Emese, először egy évvel ezelőtt próbálta ki a motorozást. Igaz, akkor úgy kellett rá könyörögni a motorra. Érthető módon félt. De a kezdeti "sokk" után hamar belejött, és ment jó pár kört. Engem persze a frász kerülgetett. De sebaj, hajrá Emese!
Mindez tavaly augusztus 20-án történt, falunap keretein belül. Miután teljesen bele habarodott a motorokba, reménykedtünk, hogy idén is lesz majd. Lett is!
Van egy motoros csapat, Erdei Viktor vezetésével, akik már tavaly is felléptek itt nálunk, motoros bemutatót tartottak. Akkor erről a bemutatóról lemaradtunk. Az idén is készültek hozzánk a falunapra, bemutatóval, és ahogy Ő mondta: tett egy felelőtlen kijelentést! Tett az egyik közösségi oldalon egy felhívást, hogy jelentkezni lehet egy kerekezésre. A jelentkezők közül pedig sorsolni fog, és aki nyer, azt saját maga fogja vinni a bemutatón egy kerékkel. Jelentkeztem, és jelentkezett Emese is, de megbeszéltük, hogy abban az esetben ha én nyernék, átadom neki! Én egyébként is félek, és hát neki pedig egy lépés az álma felé!
Eljött a nagy nap, jött a sorsolás, kihúztak egy fiatal lányt, aki végül vissza lépett, és újat húztak. Engem! Én pedig átadtam a nyereményem Emesének. Hihetetlenül boldog volt, bár félt az elején, de ügyes volt. Végig ülte az egy kerekezést.
Attól a naptól kezdve a motorozás mindennapos téma lett nálunk. Rengeteget beszélgettünk róla, és elmondta azt is, hogy a jövőjét is el tudja képzelni a motorral. A bemutatóval nem szakadt meg a kapcsolat Viktor és köztünk, és rengeteget beszéltünk erről. Aztán egyszer Viktor felvetette hogy amint lesz rá módja, lehetősége, ideje, elviszi Emesét motorozni. Nem egy kerekezni, vagy bemutatót tartani, hanem egy túrára, megmutatni neki a motorozás szépségeit. Emese repkedett a boldogságtól, egyben félt is, hogy nem fog sikerülni. Hiszen bármi közbe jöhet, az idő nem megfelelő, vagy akármi. Két nappal ezelőttre, szerdára volt betervezve. Figyeltük az időt, és imádkoztunk!
Délután negyed 5-re volt megbeszélve, hogy jön Emeséért. Szerintem Emese még ilyen gyorsan nem jött haza az iskolából mint aznap. Gyors lecke készítés, és lehet készülődni! Előtte való nap már megbeszéltük, hogy mire számítsunk, hogy készüljünk. Emese annyit tudott hogy mennek, de hogy hova arról nem tudott semmit. Volt ám izgalom!!! :-)
És egyszer csak meg hallottunk a motorok hangját, Emese pedig leblokkolt! Meg állt az ajtóba, és mozdulni se bírt... A döbbenet, az izgalom, és a boldogság, hogy itt van, eljött a pillanat amire napok óta várt, és készült... Hogy tényleg teljesülhet!  Ez mind ott volt az arcán. 
Na, de aztán össze szedte magát, és elindult kifele. Öltözködés, fényképezkedés, filmezés, és INDULÁS! 
Gyönyörű volt, ahogy ült a motoron, látni az arcán a boldogsággal vegyes izgalmat, és én nagyon nagyon büszke voltam Rá! Elmentek a csókakői várba, fagyiztak egyet, beszélgettek, és jól érezték magukat. Este 7 óra után értek haza, fáradtan, de boldogan. Viktor mondta, hogy csinált fényképeket, és össze hoz egy filmet is a túráról. 
A filmet meg is kaptuk tegnap. Nincsenek rá szavak... Fogalmam sincs hányszor néztem végig, de mind ahányszor meg néztem, a könnyeim folytak! Tudtam, hogy miről szól ez a film, tudtam, hogy kik szerepelnek rajta, de arra az érzelem áradatra, ami ebből a filmből át jön, arra nem készültem fel! 
Látni hogy valóra válik egy 13 éves lány álma, látni a boldogságot az arcán, hogy igen "itt vagyok, sikerült!", ennél csodálatosabb érzés nincs!!
Nem fogom tudni soha elégszer meg köszönni neki amit a lányomért tett. Lehet, hogy sokaknak ez csak egy kis dolog lenne, de Emesének nem az! Az álma vált valóra, és ez az Ő csodája! 
Sok, nagyon sok ilyen emberre lenne szükség a világban. Akiknek tényleg az a legfontosabb, hogy másokat boldoggá tegyenek! Amikor, írtam neki, hogy ezt én soha nem fogom tudni megköszönni neki, csak annyit válaszolt idézem: " nem is kell! nekem már megköszönték oda fentről, azzal hogy egy sikeres, egészséges életet adtak cserébe!" 
Egyszer azt mondta nekem, hogy nincsenek véletlenek! Hogy Isten nem véletlenül rendelte Őt pont most az életünkbe! Teljes mértékben egyetértek vele! Nem tudom még jelenleg, hogy miért, és hogy mi fog ezután történni, de egy valamit tudok, és biztos vagyok benne! Hihetetlenül csodálatos dolgot tett!!! 
Az ilyen emberek mint amilyen Ő is, köztünk élnek, köztünk járnak nap mint nap, de nem vesszük észre őket, mert nem azzal vannak el foglalva, hogy magukat mutogassák, hogy fitogtassák erejüket, vagyonukat!! Csak vannak, és az első adandó alkalmat megragadják arra, hogy boldoggá tegyenek másokat!!!

Ez a link pedig az a bizonyos film! Ebbe a filmbe benne van minden, az is amit én most szavakkal nem tudok elmondani! http://youtu.be/VsAhYWPkDkU