Segítő kezek

Egy ételallergiás gyermek étkeztetése akár óvodában akár iskolában nem egyszerű feladat. Hiába a törvény, miszerint 2015 szeptember 1-től köteles megoldani minden intézmény az allergiás gyerekek étkezését, sajnos a mai napig sokszor és sok helyről lehet hallani, hogy nincs megoldás. Vagy azért mert nem tudják, nincs keret rá, nincs cég amelyik vállalná az étel kihordását, stb. Vagy egyszerűen azért, bár talán ez már talán ritkább a törvénynek köszönhetően, nem akarják megoldani. 
De azért vannak kivételek! Erről szeretnék most írni, hiszen nem mindennapi dologról van szó!
Annak idején már az óvodában is sokat kellett küszködni, hogy megoldás szülessen Bogi étkezését illetően, kifogások, kibúvók mindig voltak. Az utolsó évben sikerült megoldani és akkor sem az óvodának köszönhetően, hanem az önkormányzatnak! Amikor sikerült végre megoldani, már akkor szóba került, hogy mi lesz majd az iskolában. Annyiba maradtunk, hogy ha ez így működik, és Bogi is elfogadja, akkor ez így mehet tovább majd a suliba is. Bevált! Bogi elfogadta, működött a dolog, az ételre is oda figyeltek, diéta hiba se volt.
Jött a szeptember, indult az iskola! Ahogy én utólag megtudtam, az iskola Igazgató nője a nyár folyamán felkereste az étterem vezetőjét, ahonnan Bogi ebédjét szállítják, hogy szeptembertől ők fizetik az ebédjét. Mert hogy erre a törvény kötelezi őket. 
Erre igen. De arra nem, hogy akkor amikor iskolai szünet van, vagy Bogi betegség miatt hiányzik, akkor is kifizessék neki az ebédjét! Mégis MEGTESZIK! 
Az Igazgatónő üzent, hogy hívjam fel mert beszélni szeretne velem. Amikor felhívtam, elmondta, hogy úgy döntöttek akkor is kifizetik Bogi ebédjét, amikor szünet van, vagy hiányzik az iskolából! Ha ebben tudnak segíteni, akkor ebben segítenek! A döbbenettől megszólalni se tudtam. Hiszen nekem már az is nagy eredmény volt, hogy megoldották az étkezését! Ismerem már pár éve az Igazgatónőt, és tudom, hogy nem "reklámfogásról", vagy magamutogatásról van szó! Hanem arról, hogy Ő egyszerűen ilyen! Ahol és akin tud segít! 
Már akkor is amikor az óvodában próbáltuk intézni az étkezést, nem egyszer, nem kétszer próbált segíteni! Pedig akkor még senki és semmi nem kötelezte arra, hogy megoldást találjon. De Ő ilyen, önzetlen, segítőkész!
Azt hiszem nagyon nagyon sok pedagógusnak példát mutat emberségből, önzetlenségből!
KÖSZÖNJÜK NEKI!!!