Hol is van az a bizonyos határ...

Alapvetően türelmes ember vagyok. Türelmesebb is mint kellene. De nálam is vannak pontok amikor betellik az a bizonyos "pohár". Ilyenkor magamba forrongok, dühöngök, és nyelek.
De eljön az amikor nem nyelek. Mert sok: " túl lihegitek", bele beszélitek a gyerekbe hogy beteg", "pár falattól nem lenne baja", " ohhh de jól megy nekik hogy mindennap sütnek!", "finnyás, válogatós", "inkább pszichológus kellene".
Ez az a pont hogy állj! Azt hiszem a gyerekeim nevében is biztosra mondhatom hogy örömmel cserélnénk valaki mással, aki bármikor bármit megehet, aki nem azon gondolkozik nap mint nap hogy mi legyen a másnapi tízórai a suliba, aki be megy a boltba és nem az összetevőket bogarásza az apró betűs részeknél, akinek nem szorul össze a szíve amikor még lát valami finomságot amiből nem ehet, akinek nem kell minimum évente ellenőrzésekre járnia kórházba, akinek nem kell nap mint nap lemondania valamiről! Egyszer azt mondta Bogi nekem sírva, hogy ő csak szeretne úgy élni mint a többi gyerek! Nem kell más neki csak ennyi. Nem akar állandó lemondást! Nem lehetett erre semmit mondani... Egy szülő szeretne meg adni mindent a gyerekének amit csak tud. Én ezt az egy kérését nem tudom teljesíteni!!! Pedig bár tehetném.
De azok akik ilyen "jóindulatú" megjegyzéseket tesznek, nem tudják, nem is tudhatják mennyi lemondással is jár ez a fajta élet. Van akit nem is érdekel, van aki egyszerűen nem érti. Helyette egyszerűbb támadni, beszólni, kritizálni.
Amikor kiderült hogy Bogi gluténérzékeny, megfogadtam hogy azon leszek mindig, ha valakinek tudok segíteni ha kiderül hogy lisztérzékeny, segítek amennyire csak tudok, hiszen végig jártuk mi is ezt az utat, tudjuk nagyon jól hogy milyen nehéz az elején. Ez nem is fog változni. De az biztos, hogy azt nem fogom megengedni hogy bárki bántsa a gyerekeimet vagy engem mert ők másképp élnek, másképp étkeznek! Bár végül is engem lehet. De Őket nem. Nem fogom engedni hogy azt amit idáig felépítettünk nehezen azt egy "jó tanáccsal" lerombolják! Mert fontosabb az hogy Ők jól legyenek, hogy minden éves ellenőrzésen negatív eredményeket kapjunk. Akkor is ha ez nekünk szülőknek is nagyon sok lemondással jár!!! Mert az első helyen Ők állnak. És ezt vagy elfogadják vagy nem. De ha nem, akkor köszönjük szépen meg vagyunk azok nélkül a bizonyos "jó tanácsok" nélkül is!!!