A bizalom ára

Nem ezt akartam! Nem erre készültem! Amikor a következő bejegyzésemet állítottam össze, a szeretetről, az elfogadásról, a segíteni akarásról, a segítségnyújtásról akartam írni. Boldogan, megnyugodva, hogy végre rendeződnek kicsi lány problémái, dolgai. Hogy végre minden rendben van! Ehelyett most nem erről fogok írni. Sajnos nem tudok. Miközben készültem arra a bizonyos bejegyzés megírására, már folyamatosan azt éreztem, hogy valami nem jó, valami nem stimmel, de fogalmam sem volt hogy mi! Láttam, hogy Bogi nincs jól, egyre rosszabbul van, és nem tudtam hogy segíthetnék, hiszen mindenre ugyanúgy oda figyeltem mint eddig.
Februárban lett volna kereken egy éve, hogy sikerült megtalálni a megfelelő éttermet, aki vállalta hogy elkészíti Boginak -akkor még az ovodába-, az ebédet, vállalta, hogy a diétának megfelelően készíti el külön konyhán dietetikus bevonásával. Hatalmas volt az öröm, írtam is erről Nektek akkor. Minden rendben ment, bármi probléma volt akár a mi részünkről, akár az étterem részéről, mindig jeleztünk egymásnak, és megbeszéltük. Majd mindennap hívtak, hogy mit és hogy készítsenek Boginak, eheti-e, szereti-e. Kicsi lány elkezdett hízni, jókedvű volt, jó étvággyal meg evett mindent amit főztek neki, sőt volt olyan, hogy meg se bírta enni egyszerre az egészet, mert akkora mennyiséget kapott. Megnyugodhattunk végre, és én is boldog voltam. Hiszen anyagilag is nagyon nagy segítség volt az, hogy kicsi lánynak mindennap biztosítva volt a meleg étel, ráadásul a diétájának megfelelően, glutén-, tejfehérje-, és szójamentes.  Elkezdhettem munkát keresni, hiszen nem kis anyagi megterhelést jelent ezeknek az élelmiszereknek a megvétele, biztosítása. Úgy éreztem minden tökéletes, minden a legnagyobb rendben van. Szeptembertől azonban valami megváltozott! El kezdődött az iskola, és Bogi nem akart enni. Néha néha hasfájások is voltak, enyhék és nem túl sűrűn. Először arra gondoltunk, azért nem eszik mert teljesen új közösségbe került, sokkal többen látják, hogy Ő mást eszik, kérdezgetik is néha hogy miért, és ezt nehezen tudja elfogadni. 
De továbbra se evett úgy ahogy szokott. A hasfájások is sűrűsödtek, elkezdett fogyni, ha magamhoz öleltem, éreztem a kicsi bordáit, és pihe könnyű lett. Láttuk rajta hogy nincs jól. Voltunk a háziorvosunknál, ha jól emlékszem még vérvétel is volt de negatív lett. Beszéltünk a gasztros doktornőjével, hogy esetleg valami vírusos dolog lehet, de nem javult semmit, újra elkezdtük a refluxra régebben kapott gyógyszert is, hát ha ott a baj. De semmi. Nem javult semmit. Éjszaka szegénykém már úgy aludt, hogy álmában is a keze a hasán volt!!! Felriadt éjszakánként hogy fáj a hasa és sírt. Jött a fájdalomcsillapító. Nem egyszer, nem kétszer! És itthon ugyanúgy figyeltünk az étkezésére, sőt! Már olyanokat is elvettem tőle, édességek, rágcsák amiket addig megehetett nyugodtan, nem volt tőle semmi baja, de nyomokban tartalmazhatott tejet, vagy szóját. Gondoltam hátha ez a baj.
Mindeközben többször is észre vettük, eleinte csak ritkán, aztán egyre sűrűben, hogy az étel amit kap, zsíros, furcsa ízű, nem kellően megfőzött. Én türelmes vagyok, úgy voltam vele, több emberre főznek, elő fordulhat, hogy nem úgy sikerül ahogy kellene, de készültem hívni őket, hogy ez így nem jó. Arra nem is mertem gondolni, hogy nem tartják be azokat az előírásokat, ami alapján az ilyen diétás ételeket elkészíthetik. Meg se fordult a fejembe, hiszen nem volt okom rá. 
De akkor amikor haza hoztuk az éthordót és megláttam, hogy ez nem is az amit mi beküldtünk az étterembe, betelt a pohár. Akkor megfordult a kérdés a fejembe, hogy biztos hogy a megfelelő ételt kapja Bogi? 
Az iskola Igazgatójával egyeztetve felhívtam  az éttermet, elmondtam mi a problémám és feltettem a kérdést: a megfelelő ételt kapja Bogi? Az étterem vezetője természetesen rögtön hárított, ő csak rizsliszttel főt, már azoknak a gyerekeknek is akik nem lisztérzékenyek! Ő biztos nem hibázik, ő oda figyel mindenre. 
Ezek után megkértem, hogy olvassa fel nekem a Bogi ételéhez használt alapanyagok, fűszerek összetevőit. Itt bukott minden! A fűszer glutént tartalmazott, az alapanyagok közül volt ami tejfehérjét vagy szóját tartalmazott! Ledöbbentem... Ő pedig közölte velem, hogy nem gondolta azt, hogy ennyire figyelni kell mindenre! Megkérdeztem, hogy van-e dietetikusa aki felügyeli és segíti az ételek elkészítésénél? A válasza: minek? Annak idején ezt tanulta, ő tud mindent, neki nem kell. A külön konyhát már meg se mertem kérdezni ezek után, egyszerűen közöltem vele, hogy köszönjük szépen nem kérünk több ebédet Boginak! Megkérdezte, hogy most mi a baj? Meg hát neki szerződése van az iskolával, és hogy az iskola Igazgatója tud-e erről. Hát persze hogy tudott. 
Fogalmam sincs hogy lesz ezután. Az első és legfontosabb most, hogy kicsi lány helyre jöjjön, meggyógyuljon. Nem tudom mekkora kárt tehetett a szervezetébe a régóta tartó diétahiba. Jövő héten megyünk a gasztrós doktor nénihez controllra, ahol majd elmondjuk hogy mi történt, és a többit majd meglátjuk. 
Megbíztunk bennük, és ez lett az ára. 
A teste, a kicsi szervezete megszenvedte az biztos! Hogy a kis lelkében mi mehet végbe, bele se merek gondolni. Eszembe jutott az elején nem is egyszer, hogy azért mondja hogy fáj a hasa mert fel akarja hívni magára a figyelmet, azt akarja hogy többet foglalkozzak vele, munkát kerestem, szerettem volna újra dolgozni, és Ő ezt elég nehezen viselte. Arra gondoltam, hogy ez is közre játszik, és csak kitalálja, hogy fáj a hasa. Erről többször próbáltam is beszélni vele, de Ő mindig mondta, hogy de igen, neki tényleg fáj a hasa! Nem értettem hogy miért, hisz mindig mindenre oda figyelünk. Szegénykém vajon mit gondolhatott? Hogy anya vajon miért nem hisz neki? A viselkedése is megváltozott, agreszívebb, türelmetlenebb lett. Ő aki imádott tanulni itthon is, már nem akart, nem érdekelte. 
Csak remélni tudom, hogy hamar rendbe jön, azért pedig imádkozok hogy soha de soha többet ne történhessen se vele, se más gyerekkel ilyen. Az étterem nevét nem írom le ide, de mindent meg fogok tenni azért hogy nehogy meg tegyék ezt mással is!!!

Mire jó a lenmag?

Amikor elkezdtük Bogival a gluténmenetes diétát, az egyik legnagyobb kihívás a megfelelő étrend összeállítása volt. Hiszen nem csak gluténmentesnek kellett lennie, hanem megfelelő ásványi anyag, és vitamintartalmúnak kellett hogy legyen. Ha valami nem jó, akkor a szervezet ugye rögtön jelez. Ha nem figyelünk oda, akkor elég egyoldalúvá válik az étkezés, és jönnek a kisebb-nagyobb problémák. 
Nálunk az egyik, és a legelső ilyen jellegű probléma a székrekedés volt. Nem egyszer, nem kétszer "ült" kicsi lány ordítva a wc-n, mert olyan székrekedése volt. Próbáltunk mi sok mindent, szilva befőttöl elkezdve rostos üdítőkön át, az alma kompótig... Nem használt semmi. A orvosunk írt fel valami cseppeket is neki. 
Van egy nagyon jó kis csoport egy közösségi oldalon a gluténérzékenységben szenvedőknek, receptekkel, tanácsokkal, ötletekkel segítik egymást, vagy ha csak arra van szükség  "meghallgatják" egymás búját-baját. Egy nagy család! :-) 
Végső elkeseredésemben őket kérdeztem meg, hogy mit csináljunk, hiszen ez így nem mehetett tovább, nem normális, hogy egy 4 éves kislány ordítva üljön a wc-n, vagy el se merjen menni, mert annyira fájt neki. És jött a megoldás: LENMAG, LENMAGPEHELY! Akkor Törpém még nem volt tejfehérje allergiás, az első amit kipróbáltunk neki, a lenmag pehely volt joghurtba bele keverve. Hát pontosan már nem tudom mennyi időt kellett várni, hogy normalizálódjon a dolog, de nem sokat. Ezen felül pedig amin meg is lepődtem, ízlett neki nagyon! Az egyik kedvence lett. 
Sajnos azóta a joghurttal való hasznosítást mellőzzük a tejallergia miatt, mert  Ő nem nagyon rajong a növényi dolgokért, de a lenmagot továbbra is nagyon szeretjük használni. Kenyérbe, sós süteményekbe. Ráadásul bőven van benne vitamin is: A, B, C, D és E vitamin, és jelentős az ásványi anyagtartalma is: kálium, foszfor, magnézium, kalcium, vas stb. 
Nem nagyon rajongok a gyógyszerekért, ha van más lehetőség akkor inkább azt választom. Jó persze vannak helyzetek amikor elkerülhetetlen a gyógyszerek szedése, de ebben az esetben elkerülhető. :-)
Végül pedig hoztam nektek egy kenyér receptet, szintén lenmaggal:
30 dkg Nutri Free mix per Pane liszt
fél csomag szárított élesztő
só
egy evőkanál olaj
lenmag vagy lenmag pehely
350 ml langyos víz
A lisztet elkeverem az élesztővel és a sóval, majd a magokkal. Beleöntök egy evőkanál olajat, és fokozatosan a langyos vizet. Csomómentesre keverem, majd géppel dagasztom. Kiolajozott formába rakom, meleg helyen a duplájára kelesztem, sütés előtt a tetejét olajjal megkenem, és mehet az előmelegített sütőbe. Kb. 35-40 perc alatt kész is!
Jó étvágyat! :-)

Segítő kezek

Egy ételallergiás gyermek étkeztetése akár óvodában akár iskolában nem egyszerű feladat. Hiába a törvény, miszerint 2015 szeptember 1-től köteles megoldani minden intézmény az allergiás gyerekek étkezését, sajnos a mai napig sokszor és sok helyről lehet hallani, hogy nincs megoldás. Vagy azért mert nem tudják, nincs keret rá, nincs cég amelyik vállalná az étel kihordását, stb. Vagy egyszerűen azért, bár talán ez már talán ritkább a törvénynek köszönhetően, nem akarják megoldani. 
De azért vannak kivételek! Erről szeretnék most írni, hiszen nem mindennapi dologról van szó!
Annak idején már az óvodában is sokat kellett küszködni, hogy megoldás szülessen Bogi étkezését illetően, kifogások, kibúvók mindig voltak. Az utolsó évben sikerült megoldani és akkor sem az óvodának köszönhetően, hanem az önkormányzatnak! Amikor sikerült végre megoldani, már akkor szóba került, hogy mi lesz majd az iskolában. Annyiba maradtunk, hogy ha ez így működik, és Bogi is elfogadja, akkor ez így mehet tovább majd a suliba is. Bevált! Bogi elfogadta, működött a dolog, az ételre is oda figyeltek, diéta hiba se volt.
Jött a szeptember, indult az iskola! Ahogy én utólag megtudtam, az iskola Igazgató nője a nyár folyamán felkereste az étterem vezetőjét, ahonnan Bogi ebédjét szállítják, hogy szeptembertől ők fizetik az ebédjét. Mert hogy erre a törvény kötelezi őket. 
Erre igen. De arra nem, hogy akkor amikor iskolai szünet van, vagy Bogi betegség miatt hiányzik, akkor is kifizessék neki az ebédjét! Mégis MEGTESZIK! 
Az Igazgatónő üzent, hogy hívjam fel mert beszélni szeretne velem. Amikor felhívtam, elmondta, hogy úgy döntöttek akkor is kifizetik Bogi ebédjét, amikor szünet van, vagy hiányzik az iskolából! Ha ebben tudnak segíteni, akkor ebben segítenek! A döbbenettől megszólalni se tudtam. Hiszen nekem már az is nagy eredmény volt, hogy megoldották az étkezését! Ismerem már pár éve az Igazgatónőt, és tudom, hogy nem "reklámfogásról", vagy magamutogatásról van szó! Hanem arról, hogy Ő egyszerűen ilyen! Ahol és akin tud segít! 
Már akkor is amikor az óvodában próbáltuk intézni az étkezést, nem egyszer, nem kétszer próbált segíteni! Pedig akkor még senki és semmi nem kötelezte arra, hogy megoldást találjon. De Ő ilyen, önzetlen, segítőkész!
Azt hiszem nagyon nagyon sok pedagógusnak példát mutat emberségből, önzetlenségből!
KÖSZÖNJÜK NEKI!!!

Csodák már pedig léteznek!!!

Visszatérve a nyári szünetről, egy rendhagyó írással készültem! Annak amit most lefogok írni, semmi köze sincs az ételallergiához, vagy az azzal kapcsolatos dolgokhoz! Maximum annyi, hogy a nagyobbik lányomról írok, aki laktózérzékeny, és aki eddig nem nagyon szerette volna ha írok róla. De most kivételt tett, és engedélyt kaptam! :-)
Nem azért írom mindezt le, mert az én lányommal történt meg, ( na jó, az se utolsó szempont :-) ), hanem azért mert vannak emberek akik arra tették fel az életüket, hogy másoknak segítsenek, másokat boldoggá tegyenek! És emelett nem lehet elmenni szó nélkül!
Nagylányom, Emese, először egy évvel ezelőtt próbálta ki a motorozást. Igaz, akkor úgy kellett rá könyörögni a motorra. Érthető módon félt. De a kezdeti "sokk" után hamar belejött, és ment jó pár kört. Engem persze a frász kerülgetett. De sebaj, hajrá Emese!
Mindez tavaly augusztus 20-án történt, falunap keretein belül. Miután teljesen bele habarodott a motorokba, reménykedtünk, hogy idén is lesz majd. Lett is!
Van egy motoros csapat, Erdei Viktor vezetésével, akik már tavaly is felléptek itt nálunk, motoros bemutatót tartottak. Akkor erről a bemutatóról lemaradtunk. Az idén is készültek hozzánk a falunapra, bemutatóval, és ahogy Ő mondta: tett egy felelőtlen kijelentést! Tett az egyik közösségi oldalon egy felhívást, hogy jelentkezni lehet egy kerekezésre. A jelentkezők közül pedig sorsolni fog, és aki nyer, azt saját maga fogja vinni a bemutatón egy kerékkel. Jelentkeztem, és jelentkezett Emese is, de megbeszéltük, hogy abban az esetben ha én nyernék, átadom neki! Én egyébként is félek, és hát neki pedig egy lépés az álma felé!
Eljött a nagy nap, jött a sorsolás, kihúztak egy fiatal lányt, aki végül vissza lépett, és újat húztak. Engem! Én pedig átadtam a nyereményem Emesének. Hihetetlenül boldog volt, bár félt az elején, de ügyes volt. Végig ülte az egy kerekezést.
Attól a naptól kezdve a motorozás mindennapos téma lett nálunk. Rengeteget beszélgettünk róla, és elmondta azt is, hogy a jövőjét is el tudja képzelni a motorral. A bemutatóval nem szakadt meg a kapcsolat Viktor és köztünk, és rengeteget beszéltünk erről. Aztán egyszer Viktor felvetette hogy amint lesz rá módja, lehetősége, ideje, elviszi Emesét motorozni. Nem egy kerekezni, vagy bemutatót tartani, hanem egy túrára, megmutatni neki a motorozás szépségeit. Emese repkedett a boldogságtól, egyben félt is, hogy nem fog sikerülni. Hiszen bármi közbe jöhet, az idő nem megfelelő, vagy akármi. Két nappal ezelőttre, szerdára volt betervezve. Figyeltük az időt, és imádkoztunk!
Délután negyed 5-re volt megbeszélve, hogy jön Emeséért. Szerintem Emese még ilyen gyorsan nem jött haza az iskolából mint aznap. Gyors lecke készítés, és lehet készülődni! Előtte való nap már megbeszéltük, hogy mire számítsunk, hogy készüljünk. Emese annyit tudott hogy mennek, de hogy hova arról nem tudott semmit. Volt ám izgalom!!! :-)
És egyszer csak meg hallottunk a motorok hangját, Emese pedig leblokkolt! Meg állt az ajtóba, és mozdulni se bírt... A döbbenet, az izgalom, és a boldogság, hogy itt van, eljött a pillanat amire napok óta várt, és készült... Hogy tényleg teljesülhet!  Ez mind ott volt az arcán. 
Na, de aztán össze szedte magát, és elindult kifele. Öltözködés, fényképezkedés, filmezés, és INDULÁS! 
Gyönyörű volt, ahogy ült a motoron, látni az arcán a boldogsággal vegyes izgalmat, és én nagyon nagyon büszke voltam Rá! Elmentek a csókakői várba, fagyiztak egyet, beszélgettek, és jól érezték magukat. Este 7 óra után értek haza, fáradtan, de boldogan. Viktor mondta, hogy csinált fényképeket, és össze hoz egy filmet is a túráról. 
A filmet meg is kaptuk tegnap. Nincsenek rá szavak... Fogalmam sincs hányszor néztem végig, de mind ahányszor meg néztem, a könnyeim folytak! Tudtam, hogy miről szól ez a film, tudtam, hogy kik szerepelnek rajta, de arra az érzelem áradatra, ami ebből a filmből át jön, arra nem készültem fel! 
Látni hogy valóra válik egy 13 éves lány álma, látni a boldogságot az arcán, hogy igen "itt vagyok, sikerült!", ennél csodálatosabb érzés nincs!!
Nem fogom tudni soha elégszer meg köszönni neki amit a lányomért tett. Lehet, hogy sokaknak ez csak egy kis dolog lenne, de Emesének nem az! Az álma vált valóra, és ez az Ő csodája! 
Sok, nagyon sok ilyen emberre lenne szükség a világban. Akiknek tényleg az a legfontosabb, hogy másokat boldoggá tegyenek! Amikor, írtam neki, hogy ezt én soha nem fogom tudni megköszönni neki, csak annyit válaszolt idézem: " nem is kell! nekem már megköszönték oda fentről, azzal hogy egy sikeres, egészséges életet adtak cserébe!" 
Egyszer azt mondta nekem, hogy nincsenek véletlenek! Hogy Isten nem véletlenül rendelte Őt pont most az életünkbe! Teljes mértékben egyetértek vele! Nem tudom még jelenleg, hogy miért, és hogy mi fog ezután történni, de egy valamit tudok, és biztos vagyok benne! Hihetetlenül csodálatos dolgot tett!!! 
Az ilyen emberek mint amilyen Ő is, köztünk élnek, köztünk járnak nap mint nap, de nem vesszük észre őket, mert nem azzal vannak el foglalva, hogy magukat mutogassák, hogy fitogtassák erejüket, vagyonukat!! Csak vannak, és az első adandó alkalmat megragadják arra, hogy boldoggá tegyenek másokat!!!

Ez a link pedig az a bizonyos film! Ebbe a filmbe benne van minden, az is amit én most szavakkal nem tudok elmondani! http://youtu.be/VsAhYWPkDkU

Egy korszak lezárult!

Egy nehézségekkel, akadályokkal, ugyanakkor sok örömmel teli korszak véget ért. Az utóbbi időben eltűntem, egyszerűen örültem esténként, hogy ágyba kerülhetek. Sok dolog történt velünk, jók és rosszak egyaránt. Rohanás ide, rohanás oda, kórház, betegség, és a legutóbbi az óvodai ballagás. Ez volt az a dolog amit nagyon nagyon vártam már. És nem csak én, hanem kicsi Hercegnőm is. 
Annyi de annyi nehézség történt az óvodai évek alatt, hogy azt gondoltam, hú de jó lesz ha már véget ér. Hát, két napja véget ért! Ahhoz képest, hogy nagyon vártam már ezt a napot, most furcsán üresnek érzem magam. Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy miért. A sok-sok nehézség ellenére az óvodában már ismerték Bogit, tudták mit szabad, és mit nem. Valahol, mélyen, legbelül, biztonságban éreztem a gyermekem. De most vége. 
Most kezdődik majd egy új korszak, újabb körök Bogiért, azért, hogy minden rendben legyen az étkezésével. Kezdődik minden elölről. 
Furcsa, ugye? Kínlódtunk sokat, futottuk a köröket az étkezésért, üres, átlátszó kifogások, hogy miért nem lehet megoldani az étkezést, aljas húzások, hátba szúrások, hamis ölelések, megválaszolatlan kérdések és levelek...., és még sorolhatnám. De elértük a célunkat, Bogi végre meg kaphatta azt ami neki is járt, amire vágyott, együtt ehetett, együtt ebédelhetett a társaival! Nagyon nagy boldogság volt ez neki!! Nekem is! Na persze azért ne örüljünk annyira, jöttek más dolgok, másfajta akadályok, de mindenen sikeresen átjutottunk, sikerült megoldani. 
Amikor elkezdte az ovit, azt mondtam, nem lesz könnyű, de megoldjuk! Megoldottuk, de hogy ilyen nehéz lesz, azt álmomban sem gondoltam volna. Most az iskolakezdés előtt állunk, de már nem merem ilyen bátran kijelenteni, hogy megoldjuk! Fogalmam sincs mi vár ránk, mivel állunk szemben, hogy fogadják el Bogi betegségét, vajon mennyire figyelnek majd oda Rá....? Nem ringatom magam hiú reményekbe, nem merek abban bízni, hogy minden rendben lesz. 
Kicsi Tündérem nagyon nagyon édes volt, várta a ballagást, az utolsó nap reggel amikor felkelt, a plüss kacsáját dobálta örömében, na de amikor haza jöttünk az oviból, a ballagásról!! Eltört a mécses, akkor döbbent rá, hogy bizony tényleg vége. Egyetlen egy óvó nénit mondott aki miatt hiányozni fog az óvoda. Pedig van egy pár óvónő... Elgondolkodtató, ugye?
Azt hiszem lesz mit kipihenni a nyáron, van miből le vonni a tanulságot, van miből tanulni! Bár még nagyon nagyon sok nehézség áll előttünk, de a gyermekeinkért igenis kell, muszáj felkelni minden nap, hiszen ahogy már korábban is írtam, Ők csak ránk számíthatnak! 
Azért mert ételallergiásak, semmivel sem rosszabbak bármelyik másik egészséges gyermeknél, csak kicsivel több oda figyelésre van szükségük! Megérdemlik!

Minden gyermek lakjon jól?!

Bármikor, bárhol szóba kerül ez a téma, elkeseredek, és minden egyes alkalommal megerősödik bennem a gondolat, hogy igenis tenni kell valamit! Nem hagyhatjuk a dolgokat úgy ahogy most vannak, küzdenünk kell mindennap azért, hogy minden ételallergiás gyermek is jól lakhasson, mindennap! Hálás vagyok azért, hogy nem egyedül gondolom így, hogy vannak emberek mellettem akik ugyanígy éreznek, gondolkodnak, és segítenek! Ezért dolgozunk!!! 
Sokszor lehet hallani, híradókban, egyéb műsorokban, hogy a kormány mennyire támogatja a közétkeztetést. Ingyenesen biztosítja a bölcsődés, óvódás, és iskolás gyermek napi háromszori étkezését! Lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak, hogy pályázzanak a nyári étkezést illetően is. Ez mind szép és jó. Hiszen rengeteg rászoruló család van, akiknek a gyermeke csak így juthat meleg ételhez mindennap. 
És itt jön a nagy kérdés! Mi történik azokkal a gyermekekkel, akik ételallergiásak, akiket nagyon nehéz anyagi körülmények között nevelik a szülei??? Nekik nem jár mindennap meleg étel? Nekik miért nem lehet biztosítani mindennap, óvodás-iskolás és nyári időszakban egyaránt a meleg ételt? 
Lehet, hogy most sokan azt gondolják, hogy elcsépelt téma, és hogy háboroghatok én itt magamba, és hogy örüljünk annak amit kapunk... stb. DE! Ha egy egészséges gyermeket nevelő nehéz anyagi körülmények közt család támogatható, akkor egy beteg gyermeket nevelő, nehéz helyzetben élő család miért nem támogatható? Korábban már írtam arról, hogy milyen horrorisztikus árak vannak, és ha a normál, alapvető élelmiszereket nehéz meg venni egy létminimum alatt élő családnak, akkor vajon mennyire nehéz lehet megvenni a szintén létminimum alatt élő családnak, a speciális élelmiszereket, amik jóval többe kerülnek mint a normál élelmiszerek. Hiszen mint a többi betegség se, ez a betegség se válogat. Érinti ugyanúgy a gazdag családokat is, mint a szegény családokat is! 
Egy példa: van egy, két vagy három gyermeket nevelő nehéz körülmények közt élő család. Kettő gyermek egészséges, míg a harmadik gyermek valamilyen ételallergiában szenved. Két gyermek mindennap jól lakhat, mert kapnak meleg ételt óvodában, iskolában, teljesen mindegy. És mi a helyzet azzal a gyermekkel aki ételallergiás? A szülei nem tudják megvenni a drága, speciális élelmiszert. Nézi hogy a testvérei mindennap jól laknak? Jön a nyár, a testvérei mindennap ehetnek mert az önkormányzat szerencsésen pályázott. Mindennap haza viszik az ebédet, jól lakhatnak. És a testvérük? Ismételten azt nézi, hogy a testvérei jól laknak? Vagy eszi ő is ugyanazt mint a család többi tagja, hogy ne halljon éhen? Tudva azt, hogy beteg lesz attól amit megeszik! De enni kell! 
Ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy átérezhetőbb legyen miről is írok. Rengeteg ilyen, vagy ehhez hasonló példát írhatnék, mert van bőven sajnos. Sok, nagyon sok nehéz körülmények közt élő, beteg gyermeket nevelő család van, akiknek nem elég megküzdeniük a napi problémákkal, szembe kell nézzenek egy betegséggel is,  fel kell tegyék mindennap a kérdést, hogy "ma mit adjak enni a gyermekemnek??" És mindeközben oda fent a "nagyemberek", úgy gondolják, hogy ők mindent megtesznek a gyermekéhezés megszüntetésére, de közben fogalmuk sincs , vagy nem akarnak arról tudni, hogy nem mindig abból áll az éhezés, hogy nem tudunk elmenni a boltba bevásárolni! 
Azt hiszem, ez az a téma, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni, amiről még nagyon sokszor fogok írni. Hiszen egy ételallergiás gyermek nem tehet arról, hogy az. Neki is ennie kell, akkor is ha nagyon drága az az élelmiszer amit ehet. Nem szabad megengedni, hogy azért mert nincs pénz a speciális élelmiszerekre, olyan ennivalókat egyenek, amik ugyan másnak nem okoznak problémát, nekik IGEN! Sokkal sulyosabb betegségek is kialakulhatnak akár! 
Ne engedjük, hogy kérdőjel legyen ennek a bejegyzésem címének a végén!!!

Gluténmentes étkezés kórházban is- avagy együnk vagy ne együnk?

Ha valaki kórházba készül "beköltözni" pár napra, nem könnyű! Pláne ha ételallergiás. Ha pedig az ételallergiás gyermekével készül befeküdni, még nehezebb. Mit vigyünk? Kapunk-e megfelelő minőségű és mennyiségű ételt? Fel vannak-e készülve a kórházak ilyen esetben?
Van ahol igen, van ahol nem. Nagyon sok tapasztalattal találkozhattam már, jókkal rosszakkal egyaránt. Nekünk is vannak jó és rossz tapasztalataink is. Erről szeretnék most Nektek írni egy kicsit bővebben. Hiszen senki se szeret kórházba befeküdni, stresszel, fél... Mi fog ott rá várni? 
Találkozhattam már olyan véleményekkel- igaz, hogy csak ritkán-, akik teljesen meg voltak elégedve a kórházi étkezéssel, figyeltek rájuk, olyan ételt kaptak amit nyugodtan megehettek, nem kellet attól tartani, hogy baj lenne, vagy rosszul lennének. Minden gond nélkül zajlottak ezek a napok legalábbis az étkezést illetően.
De sajnos,-és ez a többség-, találkoztam az ellenkező tapasztalatokkal is. Nem tudták biztosítani a diétás étkezést, többszöri kérés ellenére is ugyanazt a "normál" ételt kapta mint mások, hiába kérte, hiába szólt hogy ő nem eheti! Van ahol annyit mondtak, hogy ők ezt nem tudják biztosítani, oldja meg a beteg, van ahol ugyan diétás ételt biztosítottak de olyan minőségűt, hogy inkább az éhezést választották minthogy megegyék. És nem azért mert válogatósak lennének az ételallergiások!
Ha elindulunk egy több napos kórházi befekvésre, vigyünk egy külön táskát több napi hideg élelemmel? Hát lehet, hogy kissé viccesen hangzik, DE IGEN!!! Ha nem akarunk éhezni akkor sajnos igen! Egy diéta hiba nem játék! Komoly következményei vannak! Egyszer valaki azt mondta nekem, egy gluténmentes diétánál egy hiba, csak egyetlen egy, tönkreteszi azt amit már előtte elértünk a diétával! A fájdalomról, a hasmenésről, a hányásról, a haspuffadásról és a többi elég kellemetlen dologról nem is beszélve! 
Amióta diétázunk kicsi Bogival, nekünk is kellett már befeküdnünk többször is kórházba. Amikor hallottam a rossz tapasztalatokról a kórházi étkezést illetően, mindig örültem, és hálás voltam, hogy ilyen dolgokon nem kellett átmennünk. Mindig azt és olyat kapott amit nyugodtan megehetett, soha nem volt problémánk ebből. EDDIG!
Lassan már egy hete hogy kórházba készültünk befeküdni, szójaterhelésre, két éjszakára. Korábbi tapasztalataim alapján, nem számítottam arra, hogy gond lesz Bogi glutén-, tej-, és szójamentes étkezésével. 
A két éjszakából szerencsénkre csak egy nap lett, mert hamar kiderült, hogy allergiás a szójára is. Bekenték a kis karját, és rögtön be is pirosodott neki a bőre. Az esetleges fulladást elkerülendő, felfüggesztették a terhelést. Mindez délelőtt le is zajlott, várnunk kellett még pár órát, hogy biztos nem lesz fulladás, és mehettünk haza. Szegénykém reggel óta nem evett egy falatot se, mert ugye nem lehetett, délbe rendesen ki volt már éhezve. Szóltak a nővérkék, hogy ne aggódjunk, mert Bogi kap ebédet! Mikor beértünk az osztályra, minden adat, korábbi betegségek és minden ilyenkor szokásos dolog fel lett vezetve a kartonjára! Az is hogy gluténérzékeny, tejfehérje allergiás, és szójára is diétázunk! Tehát nyugodt voltam. Már az ebédet vártuk, mikor szóltam Boginak, hogy anya ki megy egy kávéra, ebédeljen meg nyugodtan! Kb. 10 percig lehettem kint, megyek vissza, látom Bogi végre ebédel. A levest már meg is ette, zöldségleves lehetett jó sok tésztával, Bogi elmondása alapján, a második pedig, tarhonyás hús. Abból se maradt túl sok minden a tányérján.
Jön a nővérke, hatalmas nagy mosollyal, hogy Bogi milyen szépen eszik, és már majdnem mindent megevett. Kérdem én: ez ugye gluténmentes? A nővérke: persze anya, ez mindenmentes! De volt valami nagyon furcsa az arcán. Két perc se telt el, amikor szól a nővérke, hogy ez ugyan tej-, tojás-, szójamentes ebéd volt, de NEM gluténmentes!!! Hát a döbbenettől megszólalni nem tudtam... Rá volt írva a kartonjára, nem először jártunk már ott, és mégis! De hát neki senki nem szólt, és a papírt pedig nem nézte meg!!! Hát így jártunk címszó. 
Egy egész éjszakán és utána való napon egész délelőtt görcsölt a hasa, de úgy, hogy kiegyenesedni nem tudott. 
A hazafele úton Bogi azt kérdezte tőlem, hogy most a nővérkék haragszanak rám amiért nem szóltam hogy én csak gluténmenteset ehetek? Még Ő érezte hibásnak magát! 
Pro és kontra... Van ahol fel vannak készülve a kórházak, van ahol nincsenek! És ebben a helyzetben is, mint olyan sok másban is, érdemes jó előre felkészülni, odafigyelni, és ha kell több napi hideg élelemmel elindulni, hogy minden rendben legyen!