2017. november 8., szerda

Hogy fogadja a környezetünk ha gluténérzékenyek vagyunk? 1.

Már nem csak a gyermekeimen keresztül, nem csak a gyermekeim szemével nézem a gluténérzékenyek világát. Eddig is ismertem ezzel a betegséggel élő embereket, de most más. Meg ismertem valakit, egy nagyon kedves hölgyet, akiről több más betegség mellett kiderült hogy lisztérzékeny. Nagyon sokat beszélgettünk, arról is, hogy Ő hogy fogadta, hogy éli meg, és arról is hogy a környezete hogy fogadta. Sok egyéb betegsége is van, és sejtettem hogy nem lehet könnyű még ezzel is szembesülnie. El mesélte hogy az elején nem vette túl komolyan a diétát, voltak bizonyos dolgok amiről nem szívesen mondott le, mert azt a csokit egyszer egy héten megfogja enni, az biztos nem fog ártani. De ez szerencsére nem tartott sokáig, ma már szigorúan tartja a diétát, semmi olyat nem eszik amit nem szabad, oda figyel mindenre. Tudja hogy az egészségével játszik, komolyan veszi! Nem úgy mint a környezete! A közvetlen családja!!! Számomra, és szerintem sokunk számára is, akik olvassátok az írásaimat, természetes dolog, hogy támogatjuk a szeretteinket, pláne ha egy betegséggel kell szembe nézniük. Egy olyan betegséggel, ami nem gyógyítható, amivel meg kell tanulni együtt élni! Nem hóbortról van szó, nem "divatdiétáról", hanem egy betegségről ami ugyan nem gyógyítható, de kezelhető, és együtt lehet vele élni. Egy csepp oda figyelés, sok türelem, és annál is több megértés és szeretet. Ennyi a recept! Írtatok többen is hogy feszültség lett abból amikor kiderült a betegség, nem tudták elfogadni a párotok hogy ez mennyi lemondással, és türelemmel jár, volt olyan is akinek a párkapcsolata szakadt meg. De szemtől szembe, közvetlenül még nem találkoztam ilyennel. 
Eddig. Az ismerősöm akiről írtam, ugyan ebben a cipőben jár, bár náluk nem ilyen drasztikus, de ugyanúgy feszültséget okoz a családjában hogy neki másképp kell étkeznie mint eddig, és nem veszik komolyan! Mert ilyen nincs! De bizony hogy van! Nem elég neki hogy megtanuljon együtt élni a betegséggel, még szembe kell néznie a családja támadásaival is! Nap mint nap! Egy idő után persze az ember le tesz arról hogy állandóan magyarázkodjon, hogy el magyarázza ezerszer hogy mit miért, már nem marad más mint a bele törődés. Neki ennyi jutott, megy neki egyedül is, de belül fáj, hogy a családja, a közvetlen környezete nem tudja és nem is akarja megérteni! A család, ami mindennél fontosabb, akik a legtöbbet jelentik az embernek, akiket teljes szívünkből szeretünk, bármilyen is! Akik erőt adhatnának, akik biztatnának, akik azt mondanák hogy nem lesz semmi baj! Ehelyett értetlenkedés, vádaskodás, elfordulás, indul a "struccpolitika"!! 
Számomra ez felfoghatatlan. Teljesen más élet kezdődik az biztos, kicsit "meg fordul a világ", át értékelődik sok minden, de nem hiszem el hogy ezzel nem lehet együtt élni! Hiszen gondoljunk csak bele, ha fordítva lenne a dolog! Ha velünk történne, ha mi lennénk betegek, nem a család tagunk! Nekünk is jól esne a megértés, a támogatás! És egy cseppet se esne jól ha el taszítanának minket maguktól azok az emberek akiket szeretünk! Egy olyan dolog miatt amit el lehet, és el is kell fogadni! Mert nem dől össze a világ, nem katasztrófa történik ha valaki gluténérzékeny lesz!!! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése